2010. február 27., szombat

Elment

Tegnap borongós, depis bejegyzést írtam, úgy látszik megéreztem. Elment édesapám, ma hajnalra meghalt. Sajnos hiába hívtak telefonon, nem hallottam. Akkor értesültem róla, amikor betettem a készüléket. Két hete nem láttam, mert zárlat volt a kórházban, így elköszönni sem tudtam tőle.De most megteszem, jó utat drága apám Josef ben Efraim, remélem valaki a füledbe súgta, hogy az Örökkévalónak meg tud mondani. Most már tényleg csak a Tibiék vannak számomra, Palira nem számíthatok. Szerbusz apu jó pihenést!

biztos igy van jól bár nagyon sz..............r

Szóval, múlt héten voltam a gyereknél, Debikét nem láttam, már nagy lány külön utakon jár. Igaza van. Az egy kicsit fáj, hogy most már valóban totál egyedül maradtam, régen sokat voltam együtt velük, ma már ritkán. De biztos így kell lennie. Mikor szóltam, hogy én miért nem, hiszen van vonat, és felnőtt vagyok, közölte a fiam, hogy ilyenkor nincs vonat, szinte olyan érzésem van, hogy egy pióca vagyok aki ragad.,hát ezentúl valóban meghúzom magam. De mit csináljak, olyan egyedül vagyok!!!!!!!!!!!Mindenki csinál valamit én meg itthon ülök. Igaz tegnap megcsinálták a TV-t kihozták az új dekódert, de nem lehet mindig tv-t nézni. Ezt is meg lehet unni. Még mindig zárlat van a kórházban, ez baj, mert nem láthatom aput, de nagyon sok a munkám szinte reggeltől 7-8 órától este 6-7 óráig dolgozom. Nem baj, akkor legalább megy az idő. Most írok, aztán kiviszem a kutyát, és megint tv! Dög unalom. és ez nagyon fájjjjjjjjjjjjjjjj

2010. február 14., vasárnap

még vagyok, "de minek"

Úgy volt, hogy tegnap elmegyek a gyerekekhez, de péntek estétől tök sz.....ul érzem magam. Most már kicsit jobb, de fáj a fejem, köhögök, és egészében olyan gyenge vagyok. Pedig most van a költözés, holnap viszik át a bútorokat, kedden értekezlet, szóval a jövő hetem is el van havazva nem lehetek beteg. Szar, hogy nem tudok gyógyszert szedni. Tegnap Krisztikém kimosta, Tibikém meg elhozta az Apu víz forralóját, most vedelem a teát bögre szám. Kaptam finom teát, és valami indiai kaját. Nem tudom milyen íze lesz, mert nincs kedvem enni, az meg már szombaton lejárt. De biztos nem lesz semmi baja, ha később eszem meg. Ma van 19 éve, hogy meghalt anyu, szerintem ez a betegség, a rosszkedv is emiatt van. Fene tudja. Nincs jó kedvem és kész. Jövő héten már remélem nem lesz semmi bajom, régen láttam a lányokat, kellene egy kis jó kedv.

2010. február 8., hétfő

depi vagyok

Nagyon örülök, hogy jókat olvasok a gyerekekről, de nagyon szar érzés, mert teljesen egyedül vagyok. Azelőtt minden hétvégén találkoztunk, most már úgy látszik engedélyt kell kérnem, illetve nem szeretek zavarni. Van úgy, hogy napokig nem tudok róluk semmit, nem hívnak, nem kérdezik meg, hogy vagyok, vagy vagyok-e egyáltalán. Úgy érzem én már senkinek nem kellek, legjobb lenne a föld alatt!!!!!!!!!!!!!!!!!Nem is tudom mit kéne tenni. Mert a lelkem azt súgja látni szeretném az unokáimat felnőni, az eszem meg azt, hogy hiába szeretném úgy sem lesz. Nagyon rossz egyedül, unom már.