depi vagyok

Nagyon örülök, hogy jókat olvasok a gyerekekről, de nagyon szar érzés, mert teljesen egyedül vagyok. Azelőtt minden hétvégén találkoztunk, most már úgy látszik engedélyt kell kérnem, illetve nem szeretek zavarni. Van úgy, hogy napokig nem tudok róluk semmit, nem hívnak, nem kérdezik meg, hogy vagyok, vagy vagyok-e egyáltalán. Úgy érzem én már senkinek nem kellek, legjobb lenne a föld alatt!!!!!!!!!!!!!!!!!Nem is tudom mit kéne tenni. Mert a lelkem azt súgja látni szeretném az unokáimat felnőni, az eszem meg azt, hogy hiába szeretném úgy sem lesz. Nagyon rossz egyedül, unom már.