Élet?

Hát igen, elment apu, most már csak valóban a Fiam és családja maradt. A bátyám számomra meghalt. Már sokadszor úgy viselkedik, hogy ezt már nem lehet tolerálni. A temetés számomra nagy meglepetés volt, soha nem szokták, de a kollégáim is kijöttek. Köszönöm Nekik. Most hétvégén egy megrendítő élményben volt részem. Voltunk Auschwitz-Birkenauba, most csak a madrichok és így mindent láttam. Most már tudom, hogy mi a küldetésem. Minden rőmmel azon lenni, hogy az a borzalom ne ismétlődhessen meg. Kisértetiesen olyan a helyzet, mint 1944-ben. Jár a jobboldal, illetve últra jobboldal pofája. A normális egyszerű, baloldali emberek meg nem hiszik el, hogy ebből bármi lehetne. Mint akkor, a zsidók tisztában voltak azzal, hogy megtürt személyek, de álmukban sem gondolták volna, hogy a derék "magyar állampolgárok", hűséges alatvallói a német fasisztáknak 24 nap alatt kiírtották Magyarországról majdnem az egész zsidó lakosságot. Ha nem jelenik meg a kilopott Auschwitzi jegyőkönyv akkor Budapest lakossága is nagyrészt füstbe megy. Így is sikerült 430 ezer embert kivinni és elégetni. A "maradék" 130 ezer a többi haláltáborba, munkaszolgálatba, Dunába, vagy Gettóban lelte halálát. Nem, Nem ezt soha többé nem. Nem is értem, a Jobbik tüntetésén beszoltak egy fiatalembernek, hogy gyere át a zebrán zsidó! Mire ő átment és behúzott egyet annak aki beszólt. A rendőrök meg a fiatalembert teperték le a földre. Renben van, rendet kell tartani, de miért csak őt. Aki beszólt, az a szólás szabadság mögé bújva mindent megtehet?

Elment és ez végleges..............

Éjjel arra ébredtem, hogy álmodtam: Apu telefonált! Márta te vagy? kérdezte, igen én feleltem, de hát te? Mire apu szokásos stílusában válaszolt, elintéztem, felélesztettek! Nagyon megijedtem! Azt mondja a Német Ági, hogy mert nem tudtam elköszönni tőle, most megtettem. Megnéztem drága apámat, ott feküdt, szépen hófehérbe öltözttetve, most már nyugodt, együtt van anyuval, Gabival, és mindenkivel akit szeretett. Meglepő módon régi kollégái, barátai is ott voltak, már akik még élnek, ott volt a titkárnője és családja, aki még a készletező óta volt vele. És nagyon jól esett, hogy egyszer csak megjelentek a kollégáim, nem is gondoltam volna, hogy kijönnek. Már sok halálesetet megéltem itt, de nem emlékszem rá, hogy valaha is kimentünk volna. Köszönöm nekik. Valaki azt mondta, hogy igen már látszik, hogy szeretnek. Nekik is köszönöm! És külön köszönöm az én drága fiamnak, Krisztikémnek, és a lányoknak is, már csak ti vagytok nekem! Vigyázzunk egymásra.