AZ ÉV UTOLSÓ NAPJA

Nekem ez a nap semmiben sem különbözik az év többi napjától, és úgy látom a TV-nek sem végig tök szar műsor lesz, hiába a pénztelenség oda is begyűrűzött. Gondolják,mindenki menjen szórakozni a saját pénzén. Jó vicc. Három napig dolgoztam, és 4-én kezdem elölről. Most lépek be a 44 munka évembe. Hú ez még életkornak sem kevés. És mit értem el, egy nagy üres lufit. Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen itt van nekem egy gyönyörű család. Bár baromira egyedül vagyok. De mit akar egy 60 éves öreglány. Úgy kell nekem, rosszul választottam. Tibi apukája, már kitöröltem minden lehetséges ismerőseim köréből. A második férjemmel tegnap volt 30 éve, hogy megismerkedtem, és már nem él. Nem tudom miért kerülök ilyen pesszimista hangulatba, örülni kell az életnek. De nem tudok. A régi barátaim mind felszívódtak, vagy én szívodtam fel, tök mindegy, nincsenek. Úgy hogy ma is tv-t nézek, pihenek, olvasok, főzök, játszok a gépen és annyi. A tegnapi bejegyzésem mindenkire vonatkozik. Ja és aki akar annak jó szórakozást és Boldogabb Új Évet!

 

karácsonynak vége

Tegnap elmentem Ágiékhoz, január 1-én utaznak Kanadába. Bea nagyon csinos lett, lefogyott sokat, sokkal jobban néz ki és jobban is érzi magát amióta elvált. Ma voltam unokáimnál, nagyon aranyosak voltak, Szulamit és Debi rajzoltak nekem. Aisa pedig csinált nekem egy karkötőt. Olyan jó, hogy saját készítésű ajándékokat adnak, sokkal jobban tud örülni neki az ember. Debike kapott egy nagyon jó mobilt, erre Aisa közölte, hogy a születésnapjára - ami szerencsére csak októberben van - ő is kér egyet. No nem, ahhoz ő még nagyon kicsi. Haza jöttem, kivittem a kutyát, megvacsoráztunk, és beakartam kapcsolni a TV-t kiderült, nem működik, de addig nyomogattam, kihúztam, bedugtam a vezetéket, kicseréltem az elemet a távirányítóba, amikor gondolt egyet és újra működni kezdett. Nem mintha nézném, de a hang miatt jó, hiszen egyedül vagyok, az igaz, nem tudok a TV-vel beszélgetni, de mégis zaj van mellettem. No megint egy pesszimista nap. Nézegettem az iwiw-et, Tibi apja jobbikos, majd el ájultam, szegény apja, sógora, forog a sírjában. Ja meg nem beszélve az unokáiról és a fiáról. De ő tudja, mindig is ilyen "normális volt."

.....és most?

Valahogy nekem nem megy ez az ünnepi készülődés. Amikor gyerek voltam, testvéreim és szüleim vettek körül. Anyukám főzött, apu felállította a fát, mi gyerekek meg díszítettünk. Nekünk a karácsony nem arról szólt, mint általában, ez a szeretett ünnepe volt. Magunk készített ajándékokkal, és nem volt nagy daj-daj szenteste. Aztán megnőttem, férjhez mentem, akkor ér azt első pofon. Az első férjem keresztanyja közölte, miután nekem semmi nem volt a fa alatt - én mindenkinek készítettem egy kis csekélységet - neked nem jár semmi, mert vagy cigány, vagy zsidó vagy. Köszönöm! Kérdem én, mit szeressek akkor ezen az ünnepen. Fiam megszületése után asszimilálódtam, úgy éreztem gyermekemnek tartozom ezzel, ha felnő, majd eldönti, zsidó, vagy keresztény szellemben akar-e élni. Természetesen amíg kicsi volt, mindig volt fa, és kapott ajándékot. Amikor én kicsi voltam édesanyám azt mondta, eleget sírtatok, hogy nem voltak nagyszüleitek, nem kell, hogy csúfoljanak az iskolába, hogy nem kaptok ajándékot, nincs fenyőfátok. Fiamnak keresztény édesapja van, így én alkalmazkodtam, mint mindig. Az ottani szentestékből én csak azt tudtam leszűrni, hogy rengeteg kaja, és sok-sok ital fogyott. Majd Tibikémnek saját családja lett, megajándékozott, egy aranyos mennyel, és három tündéri lánnyal. És láss csodát, náluk már Hanukarácsony van. Ha a két ünnep egybe esik, ott van a fa és ott van a hanukia is. Ez így szép és jó, tavaly kötöttem a lányoknak egy-egy pulóvert. Idén sokkal szegényesebb lesz az ajándék, mert nem vettem semmit, pénzt adok, a szüleiktől kapják az ajándékot, ahhoz adtam.
Holnap elmegyek Ágiékhoz, Beával együtt január 1-én Kanadába mennek Lacikához, és elköszönök, lehet Bea ott marad. Majd szombaton megyek Tibikémékhez. No mára ennyit, igaz azt mondtam nem politizálok, hát?

2 nap

Szóval, nagyon béna vagyok egyenlőre, valamit megnyomtam, és amit az előbb írtam, eltűnt. Tehát, kezdem újra:
A cím most nagyon idétlen, hiszen a címnek takarni kéne a tartalmat, de most semmi nem jut az eszembe. Tegnap délután elmentem apuhoz, több mint 4 órámba került. Hiába a budapesti tömegközlekedés. Hazafelé bevásároltam, megkívántam a malacot, hát vettem. Újra elkezdtem főzöcskézni, rájöttem, olcsóbban jövök ki, na meg finomabbakat eszem. Hiába az öregség, bölcsesség.
Más, napok óta egy régi barátnőm jár a fejembe, nem tudom mi lehet vele, ha keresem letagadtatja magát, a mobilom mutatja a számot, nem veszi fel. Pedig közel 30 éves barátság, és amióta megszületett az unokája, megváltozott. Ez lehet az oka? Nem hiszem. Mindegy próbálkozom, hiszen nagyon kevés igaz barátja van az embernek, és ő az volt.
Felhívom "Bőbugyit" már biztosan otthon vannak, a gyögyörű kisfiával, újra nagynéni lettem. Vagy nem is tudom, Juditka a nagymamám testvérének az unokája, akkor most ő ki nekem? Szegény édesanyám tudta ezeket a rokonsági fokokat, én nem. No mindegy.
Hát mára ennyi. Úgy gondoltam, nem politizálok, mert attól csak felmegy a vérnyomásom. Csak az érzéseimet írom le, bár sokszor attól is.

Szabadságon

Eddig még soha nem volt blogom, most úgy gondoltam kipróbálom. Ha már van a fiamnak, menyemnek, unokáimnak, nekem miért ne legyen. Tulajdon képen gyerek koromban én is írtam naplót, csak nem gépen,hanem kézzel. Szabim 2. napja, már kitakarítottam, kimostam, délután megyek apukámhoz. Szóval, most rá érek írni. Csend, és hó, a lakásom már nem hideg, lehet fűteni, de a tatarozás még nem kész. Kiskutyám "Pamacs" mellettem fekszik, őt semmi nem zavarja. A hóban hempergőzik, saját magát ugatja. Aranyos, de néha sok a gondom vele. Olvastam Krisztikémnél, hogy náluk nincsenek gyerekek, csendes az udvar. Itt ez nem mondható el, a garázsok tetejéről csúszkálnak a gyerekek. Élvezik a havat. Úgy hallottam, hogy ahogy melegszik az idő, a havat felváltja az eső. Az bizony nagyon rossz lesz, sár, víz mindenütt. Azt nem szeretem. A havat igen, bár gyerekkoromról rossz emlékeim vannak, szabályosan félek a hógolyótól, egy kővel töltött hógolyóval találtak el. Mit mondjak, nem volt valami jó érzés.
Tettszik ilyenkor a táj, jó nézni az ablakokban azt a sok színes lámpát. Nekünk már elmúlt az ünnep, de most jön a szeretet ünnepe. Jó lenne, ha ezt mindenki tudatosítaná magában, és nem kéne olyanokat olvasnom, hogy pl. "felakasztották a Dávid csillagot" nem értem az embereket. Miért nem lehet nyugodt az élet? Annyi gond, baj van, miért gyártunk magunknak újabbakat? Nagy kérdések, hát ennyi, most az első bejegyzésemet talán befejezném. Nem tudom valaki olvassa-e majd, ha nem az sem baj, kiírom magamból ami fáj, vagy aminek örülök!