karácsonynak vége

Tegnap elmentem Ágiékhoz, január 1-én utaznak Kanadába. Bea nagyon csinos lett, lefogyott sokat, sokkal jobban néz ki és jobban is érzi magát amióta elvált. Ma voltam unokáimnál, nagyon aranyosak voltak, Szulamit és Debi rajzoltak nekem. Aisa pedig csinált nekem egy karkötőt. Olyan jó, hogy saját készítésű ajándékokat adnak, sokkal jobban tud örülni neki az ember. Debike kapott egy nagyon jó mobilt, erre Aisa közölte, hogy a születésnapjára - ami szerencsére csak októberben van - ő is kér egyet. No nem, ahhoz ő még nagyon kicsi. Haza jöttem, kivittem a kutyát, megvacsoráztunk, és beakartam kapcsolni a TV-t kiderült, nem működik, de addig nyomogattam, kihúztam, bedugtam a vezetéket, kicseréltem az elemet a távirányítóba, amikor gondolt egyet és újra működni kezdett. Nem mintha nézném, de a hang miatt jó, hiszen egyedül vagyok, az igaz, nem tudok a TV-vel beszélgetni, de mégis zaj van mellettem. No megint egy pesszimista nap. Nézegettem az iwiw-et, Tibi apja jobbikos, majd el ájultam, szegény apja, sógora, forog a sírjában. Ja meg nem beszélve az unokáiról és a fiáról. De ő tudja, mindig is ilyen "normális volt."