Szabadságon

Eddig még soha nem volt blogom, most úgy gondoltam kipróbálom. Ha már van a fiamnak, menyemnek, unokáimnak, nekem miért ne legyen. Tulajdon képen gyerek koromban én is írtam naplót, csak nem gépen,hanem kézzel. Szabim 2. napja, már kitakarítottam, kimostam, délután megyek apukámhoz. Szóval, most rá érek írni. Csend, és hó, a lakásom már nem hideg, lehet fűteni, de a tatarozás még nem kész. Kiskutyám "Pamacs" mellettem fekszik, őt semmi nem zavarja. A hóban hempergőzik, saját magát ugatja. Aranyos, de néha sok a gondom vele. Olvastam Krisztikémnél, hogy náluk nincsenek gyerekek, csendes az udvar. Itt ez nem mondható el, a garázsok tetejéről csúszkálnak a gyerekek. Élvezik a havat. Úgy hallottam, hogy ahogy melegszik az idő, a havat felváltja az eső. Az bizony nagyon rossz lesz, sár, víz mindenütt. Azt nem szeretem. A havat igen, bár gyerekkoromról rossz emlékeim vannak, szabályosan félek a hógolyótól, egy kővel töltött hógolyóval találtak el. Mit mondjak, nem volt valami jó érzés.
Tettszik ilyenkor a táj, jó nézni az ablakokban azt a sok színes lámpát. Nekünk már elmúlt az ünnep, de most jön a szeretet ünnepe. Jó lenne, ha ezt mindenki tudatosítaná magában, és nem kéne olyanokat olvasnom, hogy pl. "felakasztották a Dávid csillagot" nem értem az embereket. Miért nem lehet nyugodt az élet? Annyi gond, baj van, miért gyártunk magunknak újabbakat? Nagy kérdések, hát ennyi, most az első bejegyzésemet talán befejezném. Nem tudom valaki olvassa-e majd, ha nem az sem baj, kiírom magamból ami fáj, vagy aminek örülök!