2010. március 17., szerda

Élet?

Hát igen, elment apu, most már csak valóban a Fiam és családja maradt. A bátyám számomra meghalt. Már sokadszor úgy viselkedik, hogy ezt már nem lehet tolerálni. A temetés számomra nagy meglepetés volt, soha nem szokták, de a kollégáim is kijöttek. Köszönöm Nekik. Most hétvégén egy megrendítő élményben volt részem. Voltunk Auschwitz-Birkenauba, most csak a madrichok és így mindent láttam. Most már tudom, hogy mi a küldetésem. Minden rőmmel azon lenni, hogy az a borzalom ne ismétlődhessen meg. Kisértetiesen olyan a helyzet, mint 1944-ben. Jár a jobboldal, illetve últra jobboldal pofája. A normális egyszerű, baloldali emberek meg nem hiszik el, hogy ebből bármi lehetne. Mint akkor, a zsidók tisztában voltak azzal, hogy megtürt személyek, de álmukban sem gondolták volna, hogy a derék "magyar állampolgárok", hűséges alatvallói a német fasisztáknak 24 nap alatt kiírtották Magyarországról majdnem az egész zsidó lakosságot. Ha nem jelenik meg a kilopott Auschwitzi jegyőkönyv akkor Budapest lakossága is nagyrészt füstbe megy. Így is sikerült 430 ezer embert kivinni és elégetni. A "maradék" 130 ezer a többi haláltáborba, munkaszolgálatba, Dunába, vagy Gettóban lelte halálát. Nem, Nem ezt soha többé nem. Nem is értem, a Jobbik tüntetésén beszoltak egy fiatalembernek, hogy gyere át a zebrán zsidó! Mire ő átment és behúzott egyet annak aki beszólt. A rendőrök meg a fiatalembert teperték le a földre. Renben van, rendet kell tartani, de miért csak őt. Aki beszólt, az a szólás szabadság mögé bújva mindent megtehet?

2010. március 4., csütörtök

Elment és ez végleges..............

Éjjel arra ébredtem, hogy álmodtam: Apu telefonált! Márta te vagy? kérdezte, igen én feleltem, de hát te? Mire apu szokásos stílusában válaszolt, elintéztem, felélesztettek! Nagyon megijedtem! Azt mondja a Német Ági, hogy mert nem tudtam elköszönni tőle, most megtettem. Megnéztem drága apámat, ott feküdt, szépen hófehérbe öltözttetve, most már nyugodt, együtt van anyuval, Gabival, és mindenkivel akit szeretett. Meglepő módon régi kollégái, barátai is ott voltak, már akik még élnek, ott volt a titkárnője és családja, aki még a készletező óta volt vele. És nagyon jól esett, hogy egyszer csak megjelentek a kollégáim, nem is gondoltam volna, hogy kijönnek. Már sok halálesetet megéltem itt, de nem emlékszem rá, hogy valaha is kimentünk volna. Köszönöm nekik. Valaki azt mondta, hogy igen már látszik, hogy szeretnek. Nekik is köszönöm! És külön köszönöm az én drága fiamnak, Krisztikémnek, és a lányoknak is, már csak ti vagytok nekem! Vigyázzunk egymásra.

2010. február 27., szombat

Elment

Tegnap borongós, depis bejegyzést írtam, úgy látszik megéreztem. Elment édesapám, ma hajnalra meghalt. Sajnos hiába hívtak telefonon, nem hallottam. Akkor értesültem róla, amikor betettem a készüléket. Két hete nem láttam, mert zárlat volt a kórházban, így elköszönni sem tudtam tőle.De most megteszem, jó utat drága apám Josef ben Efraim, remélem valaki a füledbe súgta, hogy az Örökkévalónak meg tud mondani. Most már tényleg csak a Tibiék vannak számomra, Palira nem számíthatok. Szerbusz apu jó pihenést!

biztos igy van jól bár nagyon sz..............r

Szóval, múlt héten voltam a gyereknél, Debikét nem láttam, már nagy lány külön utakon jár. Igaza van. Az egy kicsit fáj, hogy most már valóban totál egyedül maradtam, régen sokat voltam együtt velük, ma már ritkán. De biztos így kell lennie. Mikor szóltam, hogy én miért nem, hiszen van vonat, és felnőtt vagyok, közölte a fiam, hogy ilyenkor nincs vonat, szinte olyan érzésem van, hogy egy pióca vagyok aki ragad.,hát ezentúl valóban meghúzom magam. De mit csináljak, olyan egyedül vagyok!!!!!!!!!!!Mindenki csinál valamit én meg itthon ülök. Igaz tegnap megcsinálták a TV-t kihozták az új dekódert, de nem lehet mindig tv-t nézni. Ezt is meg lehet unni. Még mindig zárlat van a kórházban, ez baj, mert nem láthatom aput, de nagyon sok a munkám szinte reggeltől 7-8 órától este 6-7 óráig dolgozom. Nem baj, akkor legalább megy az idő. Most írok, aztán kiviszem a kutyát, és megint tv! Dög unalom. és ez nagyon fájjjjjjjjjjjjjjjj

2010. február 14., vasárnap

még vagyok, "de minek"

Úgy volt, hogy tegnap elmegyek a gyerekekhez, de péntek estétől tök sz.....ul érzem magam. Most már kicsit jobb, de fáj a fejem, köhögök, és egészében olyan gyenge vagyok. Pedig most van a költözés, holnap viszik át a bútorokat, kedden értekezlet, szóval a jövő hetem is el van havazva nem lehetek beteg. Szar, hogy nem tudok gyógyszert szedni. Tegnap Krisztikém kimosta, Tibikém meg elhozta az Apu víz forralóját, most vedelem a teát bögre szám. Kaptam finom teát, és valami indiai kaját. Nem tudom milyen íze lesz, mert nincs kedvem enni, az meg már szombaton lejárt. De biztos nem lesz semmi baja, ha később eszem meg. Ma van 19 éve, hogy meghalt anyu, szerintem ez a betegség, a rosszkedv is emiatt van. Fene tudja. Nincs jó kedvem és kész. Jövő héten már remélem nem lesz semmi bajom, régen láttam a lányokat, kellene egy kis jó kedv.

2010. február 8., hétfő

depi vagyok

Nagyon örülök, hogy jókat olvasok a gyerekekről, de nagyon szar érzés, mert teljesen egyedül vagyok. Azelőtt minden hétvégén találkoztunk, most már úgy látszik engedélyt kell kérnem, illetve nem szeretek zavarni. Van úgy, hogy napokig nem tudok róluk semmit, nem hívnak, nem kérdezik meg, hogy vagyok, vagy vagyok-e egyáltalán. Úgy érzem én már senkinek nem kellek, legjobb lenne a föld alatt!!!!!!!!!!!!!!!!!Nem is tudom mit kéne tenni. Mert a lelkem azt súgja látni szeretném az unokáimat felnőni, az eszem meg azt, hogy hiába szeretném úgy sem lesz. Nagyon rossz egyedül, unom már.

2010. január 30., szombat

ez egy ilyen nap!!!!!!!!!!!!!!

Egész éjjel zuhogott a hó, nem tudom máshol mennyi van, de itt térdig ér.Pamacs elmerül benne. Ezzel indult a nap, majd szerettem volna megnézni a JAG-ot a TV-be, kiderült, hogy a dekóderem bemondta az unalmast. Felhívtam azt a buzi UPC-t 23 percet beszéltünk, végül közölte, hogy valamelyik nap maradjak itthon és küld egy szerelőt. Persze, mert az csak úgy megy. Megnéztem két DVD, közben mostam, így folyamatosan kifolyt a víz és moshattam fel. Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha kihúznám az antennát a dekóderből és azt dugnám a TV-be, most működik, de 100 csatorna helyett bejön 33, és ugyanannyit fizetek, tényleg egy nagy szar ez az ország, innen csak menekülni kell. Ja és hogy meglegyen a 3 baj, a számítógépem meg olyan lusta, mint a fene. Remélem holnap jobb napon lessz!

2010. január 23., szombat

jó buli

Tegnap nagyon jó napom volt, elmentem a gyerekekhez. Igaz első percben egy kicsit meglepődtem, Debora kezd igazi kamasz lenni. Olyan pofát vágott, hogy szívem szerint.....na mindegy. Ebédeltünk, játszottunk az új játékkal, amit vettem Szulamitnak, és utána mentünk a szülinapra. Helyessek voltak az osztálytársak, bollingoztak, még az Aisa is és ügyesebb volt mint Debike. Szulamit kapott egy naplót, Debi meg nyafogott, hogy neki is kell. Ha nyitva lett volna az üzlet ahol vették, megveszem. No mindegy, majd keresek neki. Mindet összevetve, nagyon jól éreztem magam. Most a szokásos hétvége jön, takarítás, mosás, főzés.

2010. január 22., péntek

már megint itt

Most lent vagyok a félfogadóba, kolléganőmet helyettesítem, mert államvizsgázik. Hála Istennek itt a hétvége, már nagyon elfáradtam. Holnap megyek a gyerekekhez, felköszöntöm Szulamitot. Jövő héten megint rengeteg munkám lesz, már hétfőn azzal kezdem, hogy délelőtt a várost járom viszem ki a taxi utalványokat, majd kedden hajnalban angol, és utána értekezlet, szerdán ügyfélfogadás, csütörtökön hajnalban angol, utána értekezlet, majd megint nyakamba veszem a várost! Szóval most úgy érzem hogy elég. No mindegy. Holnapi napnak örülök, mert látom a csjokat, és felköszönthetem a Szulát.

2010. január 20., szerda

Miért is?

Mostanában egyre jobban olyan hangulatom van, hogy mindenkivel és mindennel tele van........! Depis vagyok és nem is tudom, két dolog van, vagy szívem szerint elbújnék! Vagy pedig talán jobb lenne, ha már nem lennék! Megszűnnének a gondjaim, biztos az ismerőseimnek, családomnak hiányoznék, illetve remélem. De már nem nagyon bírom sokáig. Pénteken, amikor bent voltam az apunál rossz volt nézni, lógott szegénykém a széken, már ebbe is bele fáradtam, és ezért nem mentem hétfőn. Szegénykém fel sem fogta, tegnap olyan aranyos volt, vittem neki tejbe rizst, megette, ízlett neki, és utána mondta, hogy "olyan rendes lány vagy" erre én:miért? Nem tudom, mondta, de szeretlek. Szóval, hogyan is kéne ettől a mocskos élettől megszabadulni? Olyan egyedül vagyok, unom az egészet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. január 12., kedd

BKV

Tegnap megszívtam, elmentem egy kliensemhez ott ültem másfél órát, vártuk a látogatót, aki természetesen nem jött. Közben úgy döntött, ma megy látogatni. Szerencsére az én kliensemhez nem akar menni, nem lesz ideje. Mert a BKV megint sztrájkol. Én szabit vettem ki erre a napra, mert ha megy is a busz, akkor is órákat kell várni, és én már ehhez öreg vagyok. Ahhoz, hogy beérjek 159 busz, HÉV, 2-es villamos, és 47, vagy 49 villamos. Gyalogolni nem vagyok hajlandó. Úgyis nagyon sok szabadságom van, most is megmaradt 11 nap, ami elveszett. Tehát, a mai napon szabadságon vagyok. Hogy holnap mi lesz fogalmam sincs, mert mindenképpen be kell mennem dolgozni, egyrészt félfogadó vagyok, másrészt jön a tanitványom, persze ha be tud jönni. Egyre jobban utalom itt az életet. Mindenkinek mindenhez joga van. Sztrájkolnak, közben az emberek akik nem tudnak bemenni dolgozni, esetleg elvesztik az állásukat. Komolyan én felmondanék minden olyan embernek, aki sztrájkol, én már 44 éve dolgozom, és eszembe sem jut. Van három diplomám, és kevesebbet keresek, mint a BKV-s jó, azt mondják, hogy én nem felelek több száz ember életéért, igaz, de ha valaki nem birja azt a melót, miért vállalta el. Na mindegy, holnap kénytelen leszek akár gyalog is bemenni.

2010. január 8., péntek

Végre vége

Péntek van és 4 perc múlva lejár a munkaidőm. Jó már mert piszok fáradt vagyok, van egy herpesz a számon, fáj a fejem, úgyhogy minden a végét járja bennem. Most mindjárt megyek az apuhoz, remélem nem fogja mondani, hogy hallgass, vagy minek jöttél. Bár megértem őt is, állati kellemetlen lehet állandóan feküdni az ágyban, se olvasás, se TV. Nem is tudom én hogy bírnám ki. Bár hogy őszinte legyek nem is akarom tudni.
Más, tényleg belegondoltam milyen nagylány már a Debike. A három kiscsaj egyedül van otthon, bátrak, de megértem. Nem lehet örökösen szabin vagy betegállományba menni, és ha nincs tanítás, minek a picikének ovódába menni. Játszanak, megmelegítik az ebédet, és már otthon is vannak a szüleik. Tibinek nem sikerült tegnap bemenni apuhoz, de szerintem mi túlságosan lelkiismeretesek vagyunk, hiszen minden nap bemegyünk, vagy én vagy Tibi. És már egy éve csináljuk. Vannak még ilyen rendes emberék? Nem hiszem. No be is fejezem, mert megyek apuhoz, viszek neki palacsintát, imádja, de csempészárúként viszem be. Nem lehet minden nap pudingot becsempészni, most palacsinta lesz.

2010. január 5., kedd

időt lopni a munkából

Most ebédeltem, van pár percem és írok, csak hogy írjak! Délelőtt telefon ügyeletes voltam, nem volt sok telefon, ami volt mind azután érdeklődött kapott, kapott-e valamit. Egyenlőre idén még kaptak. Tegnap ment ki közel 3500 levél. Ez azt is jelenti, hogy holnap délelőtt már rengeteg munkám lesz. Komolyan nagy a csend, ezért reggel el is aludtam, de direkt, mert van egy csomó órám, amit lecsúsztathatok, ezért szerintem, ha korán nincs dolgom, 9-re fogok bejárni. Hát ennyi!

2010. január 3., vasárnap

Elkezdődött................................

Nos már három napja beléptünk az új évbe. Elsején nem csináltam semmit, miért? Talán babonás vagyok? Nem, tegnap küldtem egy sms-t a bátyámnak tegnap volt 62 éves. De szokása szerint még csak azt sem mondta köszönöm te barom. Ma mostam, hajat mostam, most már kész vagyok. Felvérteztem magam a holnapi napra. Újra kezdődnek a munkás hétköznapok. És ennyi. Most nincs semmi témám, illetve van, de folyton azzal foglalkozni nem lehet, így mára befejezem.